xxx Kriszti
Ezek után a többi osztálytársam is mesélt kicsit magáról. Érdekes módon rajtam kívül, még egy táncos-énekes van az osztályban. Nem más, mint a pláza cica, aki kíváncsiskodott. Már a kinézete sem hétköznapi. Csupa flitter, meg rózsaszín. Jó tényleg nagyon divatos, de azért ez már túlzás. Egyébként, azt a srácot, aki leállította nem rég a csajt, Chrisnek hívják, és igazán jól tud úszni. Ezután lementünk az udvarra, az évnyitó ünnepségre, ami elég unalmas volt, de hát, ilyenek szoktak lenni. Az igazgató szövegét hallgatva, szemügyre vettem az udvart. Nagyobb, mint általánosban és (természetesen) nincs benne mászóka/csúszda/hinta/homokozó. Helyette egy jó nagy sportpálya van, amin focizni és kosarazni lehet. Ha sportról van szó, akkor maradok inkább a röplabdánál, az igazán jól megy, van pár érmem is. Szóval eléggé egyszerű az udvar, de annál szebb a gyönyörű virágokkal, meg a rengeteg fával. Miután vége lett az igazgató beszédének, újra felmentünk a terembe, viszont most az ofőnk, lediktált pár „nagyon fontos” információt a tanévről, ami elég sűrű.
- Mivel ebben az iskolában nem lehet választani idegen nyelvek közül, mindenki németet fog tanulni. – hát a németről és rólam annyit, hogy tanultam két évig, nem nagyon szeretem. Sokkal jobban bírom a spanyolt, amit már elsőtől kezdve tanultam és tényleg jól megy. Franciául is egész jól tudok, mert önszorgalomból tanultam meg és sikerült letennem a középfokot. A nap további részében nagyon nem történt semmi említésre érdemes. Egész nap Janettel beszélgettem és kiderült, hogy Joshal (deszkás srác) is jól kijövök. Miután haza buszoztam, megnéztem a tankönyveimet, amiket ma kaptam. Jó, az, hogy megnéztem, túlzás, mert igazából csak átlapoztam őket, de kb. emlékszem, hogy unalmasabbak, mint általánosban. A gimiben minden nagyobb/jobb/unalmasabb/helyesebb, mint az általánosban , de szerintem hozzá tudok majd szokni.
szeptember 2. – valamikor délután
Hűha. A mai napom, nagyon tartalmas és eseménydús volt, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Kezdjük ott, hogy elaludtam, így fél óra helyett, csak 10 percem volt, egy elfogadható külső elő teremtésére. Úgyhogy villám gyorsan megmosakodtam, és még ennél is gyorsabban felöltöztem. Így maradt még hat percem a többire. Miután kisminkeltem magamat (nagyon nagy művelet volt volt a szemspirál és a szájfény feltétele) és még a hajamat és félig-meddig beszárítottam, rohantam a suli buszhoz, amit épp, hogy elértem. A sofőrnek valószínűleg nem igen tetszik a munkája, mivel amikor beestem az utolsó pillanatban csak morgott egyet és, ha jól értettem, valamit franciául motyogott, amit inkább nem írok le. Levágtam magamat Janett mellé, aki csak kérdőn nézett rám, mire legyintettem.
- Elaludtam- adtam meg a magyarázatot.
- De a lényeg, hogy ide értél.- mondta, de rögtön elkapta a tekintetét. Először azt hittem, hogy rólam, de ahogy elfordítottam a fejemet, megértettem. Újdonsült barátnőm szerelmes lett. De nem akár milyen srácba, de nem ám! Ez a fiú dús gazdag. Ezt onnan tudom, hogy egy csomó reklámban szerepelt már és abban is biztos vagyok, hogy amerikai. Csak tudnám, hogy akkor mit keres egy suli buszon, amikor egy magán tanárt is fogadhatna.
- Te! Ez nem az a srác...- kezdtem, de Janett közbe szólt.
-Aki a volt osztálytársam? De, igen. - elkerekedett szemekkel néztem rá.
- A volt osztálytársad? Vele jártál általánosba?
- Igen. Amikor még megismertem, nem volt ennyire gazdag és még hírneve sem volt. De aztán - itt lehalkította a hangját - mint minden kicsit is híres embernek, neki is a fejébe szállt.
- Akkor bunkó?
- Ja.
-De tetszik neked.
- Ennyire látszik? -pirult el, mire csak mosolyogtam. Lehet egy srác arrogáns és bunkó, de attól még simán bele lehet esni.
Amint megérkeztünk a suliba, a termünk felé vettük az irányt. A folyosón diákok nyüzsögtek, és tanárok igyekeztek mindenfelé. A termünkbe lépve eltátottam a számat, és a homlokomra csaptam.Idióták.
Tudom, hogy egy kicsit rövid lett, de ígérem, hogy szerdán hosszabbat írok!
Sziasztok! :))
